Harry másnap reggel zaklatottan ébredt. Nagyon nehezére esett elindulni Bájital-tanra. Piton ezen a napon a szokásosnál is zaklatottabb volt a Siriussal történtek miatt. Minden Griffendéles diákot kritizált. Ezúttal még Ron és Hermione is sorra került, mivel Harry beledobott valamit a főzetükbe, amit ők nem vettek észre, és emiatt az egész főzet kicsapott az üstből, ezért mindketten büntetőfeladatot kaptak, de Harry sem maradt ki a jóból, mivel röhögni kezdett rajtuk neki is büntetést szabott ki a professzor. Ez még nem lett volna probléma, de Ronnal és Hermionéval kellett elvégeznie.

Bájital óra után kiöntötte lelkét Siriusnak, hogy Piton megint igazságtalan volt vele, ezt persze keresztapja nem tűrhette, így Sötétvarázslatok órán Malfoyra szabott ki büntetést, amit közösen a három Griffendélessel kellett elvégeznie.

Harry most már Siriusra is dühös volt, amiért Malfoyt is belevonta a büntető feladatba. Harry úgy érezte: bár vissza sem jött volna Roxfortba. A büntetőt pénteken kellett elvégezniük a Tiltott Rengetegben, Hagriddal, este 9-kor.

Harry a megadott időben elindult Hagrid kunyhója felé, alighogy leért a klubhelységbe szembetalálkozott Ronnal és Hermionéval, akik szintén éppen indultak. Harry gúnyosan végigmérte Ront aztán megszólalt:

- Mi van Weasley, örülsz mi, hogy végre sötétben lehetsz a barátnőddel, máskor úgysem nézne rád, csak az orrodat látná a fejedből!- röhögni kezdett saját szellemesnek tartott poénján. Ron elindult felé ökölbe szorult kézzel, Hermione fogta vissza, aztán odalépett Harryhez és egy hatalmas pofont lekevert neki.

- Ne merd még egyszer!- ordította Harry, fájós állkapcsát fogdosva.

- Most utoljára mondom, ne avatkozz bele a mi dolgunkba, a te hibád hogy együtt kell mennünk!

- Miért már mondtad máskor is?- újból röhögni kezdett, de ezúttal távolabb húzódott a lánytól.- akkor azt hiszem mindent megbeszéltünk!- mondta vigyorogva, és elindult kifelé a klubhelységből, de előtte még visszafordult- Amúgy Granger, inkább hálás lennél nekem, amiért már nem olyan nagyok a fogaid! Ha akkor nem átkozlak el, még most is kilógna a szádból!- vigyorogva kilépett a portrélyukon. Ron nagy lépéssel elindult utána, a lány megint visszafogta:

- Hagyd csak Ron! Tulajdonképpen igaza van, ha akkor nem növeszti meg a fogaimat, akkor Madam Pomfrey nem zsugorította volna össze, ezért valóban hálás lehetek neki!- mondta mosolyogva Hermione.

Ron és Hermione is elindultak Harry után Hagrid kunyhójához. Az óriás már a háza előtt várta őket Sátánnal, a kutyájával. Hagrid sem volt éppen alacsony, de a kutya így is a derekáig ért és állandóan vicsorgott mindenkire.

- Szerbusztok!- köszöntötte őket az óriás- Black professzor és Piton professzor azt az utasítást adták, hogy mind a négyen alapos büntetést kell, hogy kapjatok! Roxmortsban néhány lényt kereszteztek és ezek elszabadultak az erdőben. A feladat a következő: be kell fogni ezeket az állatokat, anélkül, hogy megsérüljenek.

- Kinek volt ez az ötlete?- kérdezte gúnyosan Malfoy.

- Ami azt illeti Piton professzoré!- felelte az óriás.- akkor indulhatunk is!

Malfoy, Harry, Ron és Hermione remegő lábakkal indultak el befelé az erdőben. Már több órája gyalogoltak befelé, de még mindig nem találtak semmit. Az erdőben egyre sötétebb lett. Hagrid nem engedte, hogy fényt gyújtsanak. Malfoy egyszer csak felordított, majd egy tompa puffanás, aztán egy hang:

- Hát ezt már nagyon unom: Lumos!- mondta Hermione, és egy lángocska jelent meg a pálcája végén. Malfoy a földön feküdt és a bokáját fogta.

- Próbálj meg felállni!- mondta ijedten Hagrid.

- Nem tudok!- kiabált Malfoy.

- Harry, Ron Hermione! Ne mozduljatok innen, visszaviszem a kastélyba, majd Madam Pomfrey rendbe hozza!- Hagrid felnyalábolta a fiút, és sebes léptekkel elindult visszafelé a kastélyba. Hermione lekuporodott az egyik fa tövébe, és átkulcsolta kezét a térdén.

- A kedvenc nagy marhátok!- kezdte Harry.- Olyan szerencsétlen, mint egy rakás…- durr még egy pofon Hermionétól, aki eközben felpattant.

- Addig jártatod a szád, amíg egyszer valaki be nem növeszti!- kiabált.- Pont egy ilyen alak miatt, mint te csapták ki!- újra felemelte a kezét, ezúttal Ronnak kellett visszafognia.

- Ne fogd vissza a barátnődet Weasley!- gúnyolódott tovább Harry.- Szóval nagyon büszke vagy rá igaz, hogy a barátotok. Igaz? Más úgyse bír titeket elviselni! Ja, persze Pitont kifelejtettem…- Hermione kitépte magát Ron kezéből és elindult Harry felé, ám ő is ugyanott megbotlott, mint Malfoy. Nagyot bukott előre és elesett. Ron odaugrott mellé és a karjánál fogva felsegítette. Az orruk szinte összeért és egymás szemébe néztek. Ron elfelejtette elengedni Hermione karját. Harry nem hagyhatta szó nélkül:

- Nyugodtan csókold meg Weasley! Ígérem, elfordulok!- mondta gúnyosan vigyorogva.

- Látom, megint nagyon bölcsnek képzeled magad!- szólalt meg ezúttal Ron. Harry még mindig gúnyos vigyorral folytatta:

- Már több éve mindenki rólatok beszél, de most már biztos vagyok benne, hogy igazuk volt!- Hermione reagált rá:

- Persze, ha ettől jobban érzed magad… nyugodtan terjeszd csak! Gyere Ron! Menjünk!

Ron és Hermione elindultak az egyik irányba, amiről úgy gondolták, hogy visszavezet a kastélyba. Harry egyedül maradt, de néhány pillanattal később inába szállt a bátorsága. Ron és Hermione után kezdett futni. Rövid időn belül beérte őket.

- Mi van, beijedtél?- hallatszott Ron hangja, ekkor már nem világítottak a pálcák.

- Szeretnéd! Mért nem gyújtunk fényt?- kérdezte félős hangon.

- Mert akkor könnyebben észrevesznek minket!- hallatszott Hermione bölcselkedő hangja.

- Ez lenne a cél, hogy megtaláljanak minket!

- Persze, ha Hagrid az! De ha valamilyen más teremtmény, akkor nem biztos, hogy jó lenne, ha fényreklámmal hirdetnénk magunkat!

- Az meg mi?- kérdezte egyszerre a két fiú.

- Mugli dolog!- felelte Hermione.

Jó egy óráig némán mentek egymás után, de az erdő nemhogy ritkult volna, de egyre sűrűsödött.

- Biztos, hogy jó irányba megyünk?- kérdezte Harry.

- Nem!- hallatszott a magabiztos válasz, Hermionétól.

- Azt akarod mondani, hogy ennyi ideig nem kifelé mentünk, hanem befeléééééééééé…

Hermione felsikoltott, most már fényt gyújtottak:

- Lumos!- mondta egyszerre Ron és Hermione.

Harry egy hatalmas harang alakú szakadék alján feküdt, magánál volt, de a félelemtől megszólalni sem tudott. Körülötte óriási pókok gyülekeztek és mind egy nevet kiabáltak:

- Aragog!- Ron odasúgta Hermionénak:

- Egyszer legalább hasznosak Hagrid házi szörnyei, vele sem lesz több gond, ezek elintézik!- erre a kijelentésre Hermione nagyon rondán nézett Ronra- Jó, jó csak vicc volt!

A fiú elkezdett indákat keresni, hogy leereszkedhessen az üregbe. Néhány perc múlva talált is egy alkalmasat, ám ekkor már vészesen közel csattogtak Harryhez a csáprágók. Ron egyre lejjebb ereszkedett, míg elérte Harryt, bár iszonyodott a pókoktól, mégis kimentette ellenségét a csápok közül. Harry annyira remegett a félelemtől, hogy Ronnak kellett mindkettőjüket felhúzni a kötélen, amikor felértek, jó ideig egyikük sem tudott megszólalni.

- Mi a fenék voltak ezek?- kérdezte Harry.

- Acromantulák!- felelte Hermione.

- Ronda, óriási, szőrös pókok!- toldotta meg viszolyogva Ron, és még a gondolattól is kirázta a hideg. Harry ekkor elkezdett Ron arcába bámulni.

- Miért csináltad?

- Mit?

- Megmentettél! Én biztos otthagytalak volna!

- Ez a különbség kettőnk között! Én… á nem számít!- ekkor Harry váratlan dolgot tett: a kezét nyújtotta Ronnak. A fiú egy ideig bámult rá.

- Köszönöm!- mondta Harry, végül Ron elfogadta a kézfogást.- Mindenért bocsánatot kérek!- aztán Hermionéhoz fordult, és neki is a kezét nyújtotta:

- Te se haragudj rám!- Hermione is elfogadta a kézfogást.

Ekkor meglátták a kastély fényeit

- Ettől még nem lettünk barátok! És ha bárkinek eláruljátok, hogy mi történ…- váltott át hirtelen.- Ha legközelebb…- és futva elindult.

Ron és Hermione csak mosolyogtak Harry nevetséges viselkedésén. Megálltak az erdő szélén:

- Sose vallaná be…- nevetett Ron. Hermione halkan csak magának suttogta:

- Nem ő az egyetlen!