Már elmúlt háromnegyed tizenkettő, amikor Harry kilépett a hálóterem ajtaján, talárja zsebében apja köpenyével. A klubhelység üres volt, csak egy vörös macska kuporgott az egyik fotelban. Harry magára kanyarította a láthatatlanná tévő köpenyt és kilépett a portrélyukon. A Nagyterem felé vette az irányt. Amikor belépett a terembe, elbújt az egyik sarokban, hogy láthassa, ha Ron nem egyedül jön. Néhány perccel később kattant a zár, belépett Ron, egyedül. Harry előbújt a rejtekéből:

- Becsületedre legyen Weasley, hogy egyedül jöttél!

- Ahogy neked is!- biccentett Ron.

Néhány pillanatig farkasszemet néztek egymással, aztán pálcát rántottak, és szórni kezdték egymásra az átkokat. Jó néhány percig tusáztak, de egyik sem bírt a másikkal. A végén úgy elfáradtak, hogy lihegve ültek le a földre.

- Látom Weasley, hasznodra vált a barátnőd! Alaposan megtanultál párbajozni!

- Köszönöm! Te is jó voltál!- zihálta Ron.- most már elmondod, hogy mi bajod velem 7 éve?

- Csak az, hogy létezel! És neked?- kérdezte szemrehányóan.

- Nem én kezdtem az ellenségeskedést! Te kezdtél piszkálódni, már a vonaton.

- Aha, igen… már akkor is „mindent jobban tudok kisasszonnyal” rohangáltál! És ez, azóta sem változott!

- Szóval vele van bajod, engem meg azért utálsz, mert a barátja vagyok. Még csak meg sem próbáltál beszélni vele!- Ron arca vörös volt a dühtől-, ha tudni akarod, ő a világ legkedvesebb embere, és a legjobb barátom!- már ordított.

- A legjobb barátod, mi? Ahogy egymásra néztek…

- Ha így van, ahhoz sincs semmi közöd, inkább Ginnyvel törődnél!

- Jó bőr a húgod Weasley! Nem is értem, hogy hogy lehet a rokonod?- Ron arca céklavörös lett, a földhöz vágta a pálcáját és Harrynek ugrott. Harry szemüvege koppant a padlón, mivel Ron fizikai fölényben volt nem tudott védekezni a támadás ellen. Ron néhány jól irányzott ütéssel a földre küldte ellenfelét. Harry elájult az ütlegeléstől. Ron idegesen felkapta a pálcáját, és kirohant a teremből. Harry jó tíz perc múlva tért magához, a szája felrepedt, az orra vérzett, és a tetejébe még egy monokli is díszelgett a szeme alatt.

- Ezt még megkeserülöd!- mondta dühösen. Nagy nehezen feltápászkodott, és elindult a Griffendél torony felé.

A klubhelységben ott ült Hermione egy vastag könyvvel a kezében, amikor megpillantotta az összevert Harryt:

- Te jó ég, veled meg mi történt?

- Ne tégy úgy, mintha aggódnál! A kis barátod… tőle kérdezd meg! Egyébként mit keresel itt az éjszaka közepén?

- Várj, hadd lássam el a sebeidet! Ron mondta, hogy mi történt.

- Nincs szükségem az ápolásodra! Hagyjál békén!- el akart indulni a hálóterem felé, de nem mozdult a lába.- mit csináltál Granger? Azonnal oldd fel!

- Előbb bekötözlek!

- Persze! Aztán meg Weasleyvel rajtam fogtok röhögni! Na én ebből nem kérek!

- Legalább Ron most egy kicsit letörte a szarvadat!- Hermione feloldotta a varázst.- ülj le!

- Hagyjál Granger, nincs szükségem a te ápolásodra!

- Akkor menj le a gyengélkedőre!

- Nem!

- Akkor hagyd, hogy ellássalak!

Harry nem tehetett mást, hagyta, hogy Hermione bekötözze, és eltűntesse a monoklit.

- Miért vert így meg?

- Mert egy idióta!

- Ron nem idegbeteg, hogy csak úgy elverjen valakit!

- Úgy látszik mégis az!- mondta gúnyosan. Hermione csúnyán nézett rá. Harry szimpátiát érzett a lány iránt, amit 7 év alatt nem, látta a szemében, hogy őszintén aggódik miatta.

- Ne aggódj, nem mondom el, hogy Weasley hagyott így helyben, nehogy megbüntessék!

- Meg az rontaná a te hírnevedet is! De fölösleges strapálnod magad, holnapra semmi nem fog látszani!

- Remek! Na jóccakát!- elindult felfelé a lépcsőn, de Hermione megszólalt:

- Egy köszönömöt, azért megengedhetnél, az nem rontaná a hírnevedet!

Harry nem felelt semmit, csak dühös volt, hogy Hermione kioktatta. A hálóterembe érve ledobta magát az ágyra, aztán észrevette, hogy Ron nincs ott.

- Biztos rajtam röhögnek, de ezt még mindketten megkeserülik!- suttogta bele a sötétbe.

Másnap hajnalban az iskola csendjét hatalmas dörrenések zavarták meg, majd ordítás, és újabb dörrenés. Mindenki kiugrott az ágyából és hálóköpenyben lerohantak a földszintre, az előcsarnokba. Ott két fekete hajú férfi állt egymással szemben, az egyiken fekete talár volt, a másikon megtépázott köntös és hálósipka. Ekkor érkezett meg, az igazgató Dumbledore professzor.

- Uraim, mi folyik itt?

- Professzor úr!- kezdte a hálósipkás- Éppen most keltem fel, és elindultam a…- nem fejezhette be a mondatot.

- Perselus kérem! Miért kellett már kora hajnalba csatázniuk?

- Professzor úr! Piton megijesztett!- mondta ártatlan képpel a taláros. Harry elvigyorodott keresztapján, Sirius rákacsintott.

- Sirius, ezt maga sem mondja komolyan!

- De igen. Elindultam friss levegőt szívni, amikor szembe jött velem, és a sapkájában nem ismertem meg, azt hittem, hogy…- Dumbledore felsóhajtott

- Jöjjenek az irodámba!

Harry, Seamus, Neville és Dean kacagva mentek vissza a toronyba.

- Jól megadta neki a keresztapád Harry!- mondta Seamus.

- Kár, hogy nem tudta jobban elintézni! Neville baglyod jött!- mondta Harry

Neville leoldotta a bagolyról a levelet.

- Anya írt!- elolvasta a levelet, majd elcsukló hangon folytatta- A nagyi éjjel rosszul lett, bevitték a Szent Mungóba, nagyon beteg!- Dean leült mellé és vigasztalni kezdte. Harry csak karba tett kézzel állt és nem szólt semmit. Az esze nem itt járt, hanem a tegnap este történteken, Ron egész éjjel nem tért vissza. Hermione pedig, mintha semmi nem történt volna elment mellette. Szerencsére valóban nem látszottak az ütés helyei. Reggelinél feltűnt Ron, Hermione mellett ült, és félős pillantásokat vetetett Harryre.

- Mi lesz az első óránk?- kérdezte meg végül barátait.

- Mágiatörténet! Megint a félnótás Hugrabuggal! Denem örülhet, hogy előttünk adhat a házának plusz pontokat!- fortyogott Dean.

A terem előtt vártak Denem professzorra, aki rövidesen befutott. Harry (barátai meglepődésére) ezúttal nem az első padba ült le, hanem hátra ment, Hermione és Ron mögé. Dean, Seamus és Neville hű csatlósok módjára követték a példáját. Ron többször lopva hátrapillantott. Denem professzor az óra közben leejtette a szemüvegét, amire aztán sikerült rátaposnia. Mindenki nevetett rajta, de Harry egy gúnyos megjegyzést sem tett, még mindig az éjszaka történteken gondolkodott. Mágiatörténet után dupla Bájital-tan következett Pitonnal és a Mardekárosokkal. A teremben felállították üstjeiket. Harry Nevillellel dolgozott együtt, éppen Malfoy mellett.

- Mi van Potter? Hogyhogy nem Weasley, meg a kis sárvérű segít neked? Grangerrel legalább jó jegyet kapnál, helyette meg vele bénázol!- gúnyos fejmozdulatot tett Neville felé.

- Fogd be a szád Malfoy!- sziszegte, nehogy Piton meghallja.

- Te sem vagy a régi, ha csak ennyi telik tőled! Már össze is vesztél az új barátaiddal?

- Semmi közöd hozzá Malfoy!- ezt már túl hangosan mondta, és a tanár meghallotta.

- Potter, Longbottom! Mutassák a főzetet!- Piton belemert a lébe. Szája penge vékonyra húzódott.- maguk szerint ez megfelelő? Ennek kocsonyásnak kéne lennie, nem pedig folyósnak! 10 pont a Griffendéltől.

Piton továbbsétált a padok között, és megállt Hermionéék mellett.

- Remek Granger kisasszony! Csak így tovább! Kérem, segítsen Weasleynek, hogy minél előbb egyedül is meg tudja csinálni!

Óra után Harry és Neville dühösen baktattak ki a teremből.