... életünk első felét a boldogság után való kielégítetlen vágyódás jellemzi, második felét a boldogtalanságtól való aggódás. (Schopenhauer)
A boldogság csak akkor nem képtelen, sőt ártalmas idea, ha mindenre kiterjed. (Saul Bellow)
A boldogsággal úgy vagyunk, mint az órával: a legkevésbé bonyolult romlik el legkevésbé. (Chamfort)
A tökéletes boldogság megsemmisíti a reményt. Távlat nélküli világot jelent. (Stendhal)
...arra, hogy ne legyen nagyon boldogtalan az ember, legbiztosabb szer, ha nem kívánja, hogy nagyon boldog legyen. (Schopenhauer)
Az ember sohasem annyira boldog, és nem is olyan boldogtalan, mint képzeli. (Francois de La Rochefoucauld)
Életünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint az amelyen nem nevettünk. (Chamfort)
Ha a fájdalomtól mentes állapotunkhoz még az unalomnak hiánya is hozzájárul, lényegében elértük a földi boldogságot. (Schopenhauer)
Ha meg kellene mondanom, mi nekem a boldogság, zavarban lennék, mint bárki. Tudnék azonban egy jó bevezetést: könyvekről beszélnék. (Hermann Kant)
Ne várjunk a nevetéssel, amíg boldogok leszünk, mert különben félő, hogy meghalunk, anélkül, hogy nevettünk volna. (La Bruyére)
Valamennyi ösztönös szükséglet kielégítése nemcsak a boldogsághoz kevés, de még az épelméjűséget sem garantálja. (Erich Fromm)