- Szervusz, Mufurc! - mondta Tupakka. - Ide n�zz, mit hoztam neked.

Mufurc mordan odan�zett.

- Mit? Ezt a vacakot?

- Ez neked vacak?! - m�ltatlankodott Tupakka. - M�g azt is tudja mondani, hogy ,,szervusz, Mufurc''.

- Mutasd! - kapott ut�na Mufurc, megragadta a baba l�b�t, �s kir�ntotta Tupakka kez�b�l. Mintha valaki azt mondta volna, hogy ,,jaj'', de ebben nem lehet�nk bizonyosak a koppan�s miatt. Mert a baba feje nagyot koppant az asztalon. S a koppan�st�l nem lehetett hallani a ,,jaj''-t. Ha ugyan mondta valaki. Mert az esem�nyeket tekintetbe v�ve csakis a bab�nak lett volna oka jajt mondani. De az a legritk�bb eset, hogy egy m�anyag baba besz�lni tudjon. Ha tud is valamit mondani, p�ld�nak ok��rt azt, hogy ,,szervusz, Mufurc'', csakis az�rt tudhatja, mert egy kis magnetofon van be�p�tve a has�ba.

- Meg is n�zem - mondta Mufurc, amikor Tupakka kil�pett a szob�b�l, �s gyorsan lecsavarta a baba fej�t. A nyaka hely�n belekukkantott a has�ba, nem l�tott benne semmit. Kir�ntotta h�t a kez�t is meg a l�b�t is, minden lukon bekukucsk�lt. Semmi.

- M�g hogy ez besz�l?! - sziszegett megvet�en Mufurc, �s az asztal sz�l�re s�p�rte a sz�nalmas babaroncsot. Kipp-kopp, kopogtak a leszak�tott v�gtagok, gur-gur, g�rd�lt a fej a falapon. S mikor mind e zajok elhaltak, a hirtelen be�llott csendben valaki megsz�lalt, azt mondta:

- Mrfc.

Mufurc a babaroncsra kapta a tekintet�t.

- Te sz�lt�l?

- Mrfc - hallotta Mufurc.

Akkor ez m�giscsak tudhatott besz�lni - gondolta Mufurc. - �sszerakom.

Maga el� s�p�rte a babaalkatr�szeket, �s neki�llt.

H�zta, vonta. Feszegette. Csavarta. Kitekerte, betekerte. Pattintotta, kattintotta. Tolta. Emelte. H�zta, ny�zta.

Na, most megvan!

- Besz�lhetsz - mondta Mufurc.

- Szusz fruc - mondta a baba.

Mufurcnak elny�lt a sz�ja a csod�lkoz�st�l.

- Mi? - De azt�n hamar �szbe kapott.

- Aha, hiszen rosszul raktalak �ssze!

Az m�r igaz. Hiszen a baba feje h�trafel� n�zett, a bal keze a jobb l�ba hely�n volt, el�remutatott a keze kisujja, a l�ba nagyujja meg h�trafel�.

�jra nekil�tott. H�zta-vonta, feszegette-csavarta.

- Na, most tal�n j�. Besz�lj!

- Cufru szuver - mondta a baba.

Akkor m�g mindig nem j�. T�nyleg! Az egyik l�bfeje m�g mindig h�trafel� n�z. Na, gyer�nk. Pattintott, kattintott.

- Most besz�lj!

- Szurvesz mufruc - mondta a baba.

M�g mindig nem az igazi, de most m�r csak az egyik keze �llt rosszul. Nekil�tott Mufurc, kitekert, betekert.

- Na, most j�! Most mondd, hogy szervusz, Mufurc!

A baba f�l�llt, cs�p�re tette a kez�t.

- Te k�tbalkezes, eszetlen f�ln�t�s, te babaszomor�t�, te balga, te sz�vtelen, hitetlen dinnye, te ocs�!

- Nana - mondta m�rgesen Mufurc -, neked csak azt van jogod mondani, hogy szervusz, Mufurc!

- Mondom is - ki�ltotta a baba, s ezzel leugrott az asztalr�l, �tfutott a szob�n, meg�llt a r�snyire nyitott ajt�ban, megfordult. - Szervusz, Mufurc! - Ennyit mondott, �s elszaladt. A l�ba sem �rte a f�ldet. Mire Mufurc az ajt�ba �rt, m�r h�re-hamva sem volt a bab�nak. Elt�nt, mintha a f�ld nyelte volna el.

�pp akkor �rt oda Tupakka.

- Na, mondta a baba, hogy ,,szervusz, Mufurc''? - k�rdezte.

- Mondta - morogta durc�san Mufurc, �s mag�ra csapta az ajt�t.

Szomorkodott, elhihetitek. S r�ad�sul fogalma sem volt r�la, mit jelenthet az a sz�, hogy ocs�.