18:16

     Nagy a cs�nd. T�l nagy a cs�nd. �rzem valami hihetetlen rossz fog k�vetkezni. Na, de mikor? Meddig kell m�g v�rnom? Ez bosszant�. Mi�rt ilyen k�nz�, gy�tr� a cs�nd? M�skor szinte im�dkozom �rte, v�gyom r�. De most, most nem. Most zsivajt �s hangzavart, �v�lt�st �s dallamot szeretn�k, vagy legal�bb egy kis halk �ppen csak hallhat� t�rsalg�st… Valakivel. �s m�r megint ez az �br�nd. Valaki, aki nincs. Ez rettenetes! Ez �rj�t�! Ez a cs�nd. A nagy cs�nd. Gy�l�l�m! Ilyenkor csak magam vagyok. Eleinte j� �s nyugtat�, de n�h�ny nyugalmas perc ut�n, m�r k�nz� gy�tr�d�s.

     Nem j� magam lenni. Nem szeretek magammal t�rgyalni. Ilyenkor el�ker�lnek a vil�gmegv�lt� elm�letek, �s az �nem�szt� gondolatok. Cs�nd… cs�nd… cs�nd... Nem szeretlek! Mi�rt teszed ezt velem? Magamra maradok… Miattad. Ut�llak! Meg akarom sz�ntetni! De hogyan? Ez egy �rd�gi k�r… L�tom, nincs menekv�s, �r�kk�n �r�kk� a cs�nd rabj�v� lettem. B�rmit megtenn�k az�rt, hogy ne legyen! De mit? Mit? mit… mit…

     �s m�r az es� is eleredt, szinte hurrik�nn� v�lva. Hirtelen az �g lecser�li sz�rke k�nt�s�t, fekete ballonkab�tra, �gy mer�l�k �n is az elm�m m�ly�re. Az orromig se l�tok. De ez nem �rdekel, nem zavar, hisz a cs�nd m�g mindig em�szt. Borzaszt�. Ezt nem gondoltam volna. A cs�nd, pont ez a sejtelmes, megnyugtat� l�t lesz az, ami �gy meggy�t�r?! Ez nem lehet. Nem hagyhatom magam! Ellen kell �llnom! Nem gy�zhet le �gy egy… egy... egy valami, amit csak cs�ndnek nevez�nk.

     V�ratlanul egy vill�m csap egy k�zeli f�ba. Az ablakomb�l l�tszik. Feleszm�lek elm�lked�semb�l, harcomb�l a cs�nd ellen. A fa l�ngol. Oly sz�p �s mily puszt�t�. A t�zbe meredve �jabb gondolatok sz�knek fejembe. F�ny, vil�goss�g, izz� v�gy. A t�z, a t�z, ami �letet ment vagy vesz egyar�nt. Milyen fens�ges! Milyen uralkod� eme jelens�g. Im�dom. Oda vagyok �rte teljes l�nyemmel. A rabj�v� tett. Ekkor �tk�zik meg bennem a gondolat. Ez nem lehet! K�t jelens�g, gondolat, �llapot nem tarthat fogva egyszerre.

     Behunytam a szemem, hogy �tgondoljam, lehiggadjak. Mikor kinyitottam, elt�nt. A t�z elt�nt. A v�z �s a sz�l sz�vets�ge gy�zedelmeskedett felette. Oh ezek a gy�ny�r� elemek! De a vihar tombol tov�bb. Vill�mlik �s d�r�g. Ez lenne h�t az �gih�bor�? De vajon mi�rt k�zdenek, harcolnak odafent? Ott, ahol tudom�sunk szerint b�ke honol. �s egy�ltal�n kik �k, akik ott vannak a magasban? J� k�rd�s �s egyben gyerekes. De mit tegyek? Ez vagyok �n. Ehje asher ehje. Vagyok, aki vagyok. B�lcs mond�s, nagyon tetszik. �s milyen rejt�lyes… Megborzongok, kir�z a hideg. Mi�rt vagyok? �s ki vagyok? Mer�lnek fel bennem a nagy k�rd�sek. De erre mit lehet v�laszolni? Semmit. De �n tudni akarom! Megbolondultam. Mostm�r biztos. �s ez is a fr�nya cs�nd miatt van. Elegem van! �rj�t� a cs�nd!

     Egyszercsak valaki kopogtat az ajt�n. Hirtelenj�tt hang megt�rte gondolataim menet�t. Szerencs�re. A gyorsan j�tt f�lelem �s ijedts�g elsz�llt. Megk�sz�r�l�m torkomat �s… Megsz�lalok! Igen! Meg fogok sz�lalni! Nincs t�bb hallgat�s, se �nem�szt� cs�nd.

          –Tess�k, ki az? B�jj be!

     Az ajt� nyikorogva kiny�lik. Bel�p egy n�. �desany�m az. Melegs�g t�lt el �t l�tv�n. A megment�m, az �n anyuk�m, aki kilenc h�napon �t hordott a sz�ve alatt �s nevelt �letem minden napj�n. Elmosolyodom. Meg�ll, r�m n�z, megsz�lal.

          –K�sz a vacsora, gyere enni!

     Oh, mily �r�m�t jelentenek sz�momra e szavak! Rohanok! Rep�l�k!

          –Megyek.

18:23 Felkelek �s elmegyek �tkezni.